6. Isten hozott Palm Bay-ben!

Kedves Olvasók!

Szerintem elég hamar hoztam most részt.:) Csak a blogon tudtam gondolkodni, bármit is csináltam. Ezért úgy döntöttem, belefogok az új részbe és íme, itt vagyok.:) Szeretnék arról beszélni, hogy most, hogy kezdődik a suli, a részek mindig szombatonként fognak jönni. Ha csúszna, akkor vasárnap, de arról szólni fogok!:) 

A szavazás lezárult, nagyon örülök, hogy 19 'igen' szavazat érkezett, így a blog nem kerül bezárásra! De! Ehhez szeretnélek titeket arra kérni, hogy ha elolvassátok a részt, hagyjatok véleményt! Köszönöm!<3

Nos, nem beszélnék sokat, szívből remélem, tetszeni fog nektek a rész!

Élvezzétek ki a nyári szünet utolsó leheletét, mindenkinek jó szórakozást a nyárzáró partikhoz, vagy amikkel zárjátok a nyarat!:)

Sok puszi, 

Odett

~

6. Welcome to Palm Bay!

- Oké, akkor vedd fel ezt - mutatott rá egy vörös, nagyon mini ruhára Alex. Az a ruha nem az enyém. Oké, egyszer volt rajtam, de akkor is utáltam. De Chloe szerint jól áll. Gondolom ő csempészte bele. Beszélnem kell vele.
- Kizárt - mondtam heves fejrázás közepette.
- Akkor miért hoztad el? - kérdezte értetlenül Austin, mire felsóhajtottam.
- Nem én, a barátnőm Chloe - magyaráztam.
- Barátnő? - kapta fel Alex a fejét. - Kor? Szemszín? Telefonszám? Dögös?
Austin elnevette magát, én pedig hitetlenül néztem rá, mire sürgetni kezdett. Alex most komolyan a legjobb barátnőmet akarja felszedni?
- Okééé - mondtam furcsán. - 16, barna, nem publikus és mások szerint ja.
- Hívd el a buliba!
- He? - kérdeztem igen értelmesen.
- Hívd. El. A. Buliba. Buliba. Érted? Tudod, ahol az emberek táncolnak - magyarázta Alex. Mintha egy ötéveshez beszélne. Pff.
- Ez jó ötlet! Így legalább mi is megismerjük, te pedig boldogabb leszel - jaj milyen aranyos! 
- Nem hiszem, hogy eltudna jönni. Nincs aki elhozza. Az anyukája nem hozza el ilyen viharban - húztam el a szám csalódottan.
- Akkor elmegyünk mi érte - vonta meg a vállát Austin, mintha ez csak egy természetes dolog lenne. - Természetesen, miután kiválasztottuk a ruhádat.
- Jaj már - forgattam meg a szememet, mire Austin kuncogni kezdett, Alex pedig lelkesen a cuccaim között kezdett válogatni.


* 1 óra múlva, a kocsiban *

- De nekem nem tetszik az a ruha - nyafogtam. Végül egy mini - bár nem annyira, mint a vörös - és kicsit szolidabb fekete ruha mellett esett a voksuk. Közben felhívtam Chloe-t, hogy készüljön, megyünk érte. Meglepődött, de szó nélkül megtette, amire kértem. Természetesen Alex bekiabálta, hogy vegyen fel valami szexit. Meg persze, hogy írja le egy papírra a telefonszámát, az e-mail címét és a lakcímét. Meg a faxszámát. A legfontosabb.
- Már pedig azt veszed fel és kész - mondta Alex és visszabújt a telefonjába.
- Jó - puffogtam és kezeimet összefontam a melleim alatt. Austin csúszott közelebb hozzám és simogatta meg a karomat.
- Nyugi, eszméletlen leszel benne - suttogta és belepuszilt a hajamba.
Néha nem tudom értelmezni Austin viselkedését. Olykor tök rendes meg aranyos és mi egyéb, de van, hogy hozzám se szól. Igazán összezavar. Viszont nem csak ő zavar össze, hanem az én viselkedésem is. Ha a közelemben van, hevesen ver a szívem, remegnek a térdeim és szaporábban veszem a levegőt. Vajon ő mit érez, mikor a közelemben van?
- Daveeeeeee - mondtam elnyújtva a nevét, mire hátrapillantott a vezetésből, jelezve, hogy figyel rám, majd tekintetét újra az útra szegezte. - Mikor érünk oda?
- Még úgy... Másfél óra - mondta.
Nyögtem egyet, majd hátravetettem a fejemet.
- Kösd le addig magad valamivel - mondta Dave.
- Kössz a tanácsot - morogtam inkább magamnak, de ő is meghallotta, mert felnevetett.
- Énekeljünk! - vetette fel Austin.
- Ne! - ültem fel hirtelen. - Alex is itt van. Nem akarom hogy énekeljen!
Erre mindenki nevetni kezdett, csak Alex durcizott be.
- Utállak Elena - mondta és összefonta mellkasa előtt a kezét, pont mint én az előbb.
- Naa - öleltem meg. - Tudod, hogy imádlak.
- Én utállak. Igenis jó hangom van. Jobb, mint Austin-nak - dünnyögte, mire Austin elnevette magát.
- Ezt komolyan gondoltad? - kérdezte tőle.
- Nem úgy hangzott? - itt párbaj lesz, érzem.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte összeszűkített szemekkel. Le kellene őket állítanom?
- Próbáljuk ki. Elena te leszel a bíró!
Nem, én ebben a vitában Svájc maradok.
- Semleges vagyok! - emeltem fel mindkét kezem.
- Nem lehetsz semleges, valakinek döntenie kell - mondta felháborodva Austin.
- Nem fogok senkit se megbántani. Döntök, utána meg nekem lesz bűntudatom. Köszi, inkább kimaradok - mondtam.
- Mi lenne ha mind a hárman leülnétek a seggetekre? - kérdezte Dave, majd el is döntötte a vitát. - Nekem van a legjobb hangom, és kész.
A fiúk egyből tiltakoztak volna, de egy szúrós pillantással azonnal elhallgattattam őket. Végre csend volt és nyugalom... Mindaddig, míg Dave el nem kezdte énekelni - természetesen teljesen hamisan - Demi Lovato Heartbreaker című dalát...


* Később *

- Ott vagyunk már? - Alex még rajtam is túltett. Körülbelül  egy órája elkezdte hajtogatni az "ott vagyunk már?" dumát. Először idegesített, aztán tarkón is csaptam. De rájöttem, felesleges az egész. Van egy szép kis headsetem meg jó sok zeném, túlélem. Természetesen max hangerőre tekertem, csak hogy véletlenül se halljam Alex idegesítő hangját. A fülemben dübörgött a Simple Plan-től a Welcome to my life, a szívem pedig egyre jobban szorult össze a dalszöveg hallatán. Hihetetlen, hogy egy egyszerű kis dal mennyire leírja az érzéseidet, olykor az életedet. Nos, nálam most az utóbbi történt, a dal az egész sorsomat magába foglalta. Észre sem vettem, hogy halkan dúdolgatni kezdtem, csak mikor Austin kivette az egyik fülhallgatót. Érdekesen néztem rá, de ő csak betette a saját fülébe és velem együtt dúdolt tovább. Elmosolyodtam, majd tüzetesen kezdtem kémlelni a tájat. Ismerős érzés fogott el. Itthon voltam.
- Elena, üdv újra itthon - mondta mosolyogva Dave a vezetőülésről. Az én mosolyom még nagyobb lett, amint megláttam az "Isten hozott Palm Bay-ben" táblát. Térdem remegni kezdett és fogalmam sem volt, hogy miért. Az ismerős helyeket, ismerős házakat látván jól eső érzés fogott el. Semmi sem változott, noha 3 nap alatt nem is lehetett volna nagy radikális változás. Álmélkodásomból Dave hangja rángatott vissza. - Navigálj kérlek!
Bólintottam, majd egy 'fordulj jobbra, itt balra, aztán egyenesen, az első saroknál balra és itt jobbra' utasítás után meg is érkeztünk a fehérre mázolt házhoz. Idegesen és hatalmas örömmel léptem ki a kocsiból. Aprókat lépkedtem az aszfaltozott úton és remegő kezekkel nyomtam meg a kapucsengőt. Kinyitódott az ajtón és mindig vidám barátnőm szökdelt ki rajta. Mikor meglátott, vigyor az arcán a füléig ért és ugyanilyen vigyorral ölelt meg. Sírt. És én is sírtam. És ez így volt rendjén.
Szipogva, mégis nevetve toltam kicsit arrébb és fordultam hátra. A fiúk mind boldogan nézték a jelenetet, Alex meghatódottságában még egy nem létező könnycseppet is letörölt az arcáról.
- Chloe - kezdtem, bár szemem még mindig könnybe volt. Felfelé pislogva próbáltam elkerülni az újból feltörő sírást. - Ő itt Austin, Alex és Dave.
Mindenkihez odament és kicsit - nagyon - meglepődött, mikor egy hatalmas ölelésben részesítették. Aztán Alex lépett hozzá.
- Alex vagyok. A te neved biztos Chloe. Elena sokat mesélt rólad. Megadod a telefonszámod? - ismerkedés lvl Alex. Nem is vártam tőle többet.
Chloe hitetlenül felnevetett, majd segélykérően rám nézett. Köztudott tény, tetszik neki.
- Jól van Alex, igyekezzünk mert nem érünk vissza - mentem oda hozzá és toltam a kocsi felé.
- Még bemegyek a cuccomért - mondta Chloe hátrafelé lépegetve, mintha attól tartana, hogy itt hagyjuk. Nos, mivel ennyi utat megtettünk érte és még Alex nyávogását is kibírtam, kizárt dolog, hogy nélküle elmenjünk.
Miután az egész csapat megvolt - komolyan, Dave még létszámellenőrzést is tartott, nehogy itt hagyjunk valakit - visszaindultunk Miamiba. Az út most már sokkal jobban telt, így, hogy Chloe itt volt. Rengeteget beszélgettünk, mindent átbeszéltünk, természetesen csak cenzúrázva, a fiúk jelenléte miatt. Elmondta, hogy Palm Bay-ben semmi sem változott, ugyanolyan unalmas minden. Ray bácsi, aki a szomszédunk, feljelentette Zach Billay-t, mivel gyorsan tekerte a biciklijét. Ray bácsi sosem volt normális, ettől függetlenül szeretjük. Kirabolták a benzinkutat, de meglett a rabló. Vagy letartóztatták Ricci Paulo-t, az iskolánk örökös bajkeverőjét, mert állítólag füvet árult a szupermarket előtt. Mint mondtam, Palm Bay mindig is egy unalmas város volt.
- Tulajdonképpen milyen buli is ez? - Chloe kezdett feloldódni, már magától is hozzámert szólni a fiúkhoz és nem nekem kellett tolmácsolnom a makogását.
- Egyik barátunk rendezi. Amolyan házibuli féleség. Sok-sok emberrel - mondta Alex mosolyogva, és mára már sokadjára végigvezette tekintetét Chloe-n.
- És Austin, nem félsz hogy ide is elkísérnek a paparazzik? - fordultam Austin felé.
- Ezért jön Dave - biccentett az említett felé, mire én egy 'értem' biccentéssel folytattam a táj pásztázását.
- DAVE ÁLLJUNK MEG! - kiáltottam hirtelen, mire Dave úgy rátaposott a fékre, hogy mindenki megfejelte az ülést. Kivéve Alex-et. Ő az üveget fejelte meg, mert elől ült.
- Mi a franc, Elena? - kérdezte Dave, s bár nem jött mögöttünk senki, a biztonság kedvéért félreállt. Mindenki magyarázatot követelő tekintettel és homlokát dörzsölő kezekkel nézett rám.
- Ne haragudjatok, csak... - nem tudtam, hogyan fejezzem be a mondatomat. - Meglátogathatnánk apát?