Sziasztok!:)
Megint jelentkeztem, újra itt és jaj nagyon jó írni.:) Azt hiszem ez a rész most sorsdöntő, fordulat vagy nem tudom minek nevezik.:D
Úgy döntöttem, hogy ez a blog 20-25 részes lesz, nem lesz valami hosszú... De. A jó hír az, hogy újra belefogok kezdeni egy újba.:) Már meg is van az ötlet, csak nem tudom, hogy az is Austin-os legyen, vagy ne. Na mindegy, még messze vagyunk attól:)
Ehhez a részhez jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket.:)
Millió ölelés,
xx, Odett
9. Forbidden love
***
Ps, tudom, hogy már kértem, de kérlek titeket lájkoljátok ezt az oldalt!
Köszönöm!
***
Nem tudom meddig feküdhettem Chloe csitító karjai között. Már csak arra eszméltem fel, hogy nincs mellettem, s hogy mellettem egy kis papírfecni pihent, amire ékes betűkkel volt írva: "Elmentem Alex-szel a boltba, majd jövünk, puszi. C."
Már besötétedett, mikor meztelen talpamat a hideg padlóra érintettem, és elhatároztam, hogy lemegyek inni valamit. A nappaliból hangosan szólt a TV. Gondoltam biztosan visszaértek már, vagy csak Dave nézi a TV-t. Ám meglepetésemre Austin heverészett a kanapén s valami hülye kvízjátékot nézett nagy figyelemmel. Gondoltam halkan visszafordulok a konyhába, de tervem meghiúsult, miután belerúgtam az Alex által elhagyott bakancsba. Aus azonnal felkapta a fejét, s arcán szomorkás mosoly jelent meg.
- Szia - köszönt halkan, mintha felébresztene valakit. Értetlen arcomat látván a másik kanapéra bökött a fejével, amin valóban Dave aludt.
- Hát te? - kérdeztem meglepetten, de ügyelve arra, nehogy felkeltsem Dave-t.
- Alex-hez jöttem, de eltűnt, aztán gondoltam hazamegyek, de rabul ejtett a TV - szomorúan lebiggyesztette ajkát, amin nevetnem kellett. Ő is elmosolyodott, majd arrébb csúszott, jelezvén üljek le mellé. Így is tettem, kényelmesen elhelyezkedtem mellette.
- Mit nézünk? - döntöttem oldalra a fejem, így néztem rá
- Nem fogadott hívás - fejemben pörögni kezdtek a gondolatok, hogy honnan lehet nekem ismerős.
- De az horror, nem?
- Naná - vigyorgott, majd törökülésbe helyezte magát.
Körülbelül fél órát rettegtem végig, takaró mögé bújva, Austin pedig csak nevetett rajtam.
- Nem vicces - morogtam, majd újra egy ijesztő rész jött, újabb apró sikoly a számból és újabb takaró mögé bújás.
- De az - vigyorgott. - Na gyere ide.
Értetlenül néztem, ahogy felemeli maga mellől a takarót, és várja, hogy odabújjak mellé. Az agyam szüntelenül csengette a vészjelzőt, miszerint nem kéne, de a szívem már rég ölelte volna, s végül a szívem nyert. Éreztem szuszogását a nyakamon, szívverését a hátamon, s végül puha kezeit, amint az oldalamat simogatják. Folyton az kattogott a fejemben, hogy nem, nem kéne, de egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle. Kellett nekem.
Valahogy túléltem a filmet. Időközben Dave felkelt, de nem szólt semmit, csak mosolygott és rákacsintott Austin-ra, amibe picit belepirultam, főleg azután, hogy Aus szorosabban fonta körém karjait. Teljesen biztonságban éreztem magam. Teljesen olyan volt, mint egy nyálas, romantikus filmben. Apró, pici csókokat váltottunk, mosolyogtunk, Austin néha-néha belepuszilt a nyakamba, puszilta a vállam, összekulcsolta a kezünket s a filmre senki sem figyelt. Titokban szerettük egymást, félve a többiek reakciójától, de ez épp így volt jó.
Mint ahogy a romantikus filmeknek, ennek is vége szakadt, mikor kulcsok csörömpölését és Chloe semmivel össze nem téveszthető nevetését hallottuk, így Austin-nal azonnal szétreppentünk. Ő a kanapé egyik szélére, míg én a másikra. Azonnal hiányozni kezdett valami és fájt, hogy ennyire távol volt tőlem.
- Megjöttüüünk - kiabálta Alex, majd elvigyorodott és lepacsizott Austin-nal.
Chloe gyanakodva nézett minket, de a végén elmosolyodott és lehuppant mellém.
- Na gyerekek, arra gondoltunk, hogy mivel ma már késő van, ezért nem mennénk sehova, de holnapra foglaltunk pályát, megyünk bowlingozni, hívnánk a srácokat is - mondta Alex, mi pedig vigyorogva bólogattunk, mert szerintem remek ötlet volt. Régen bowlingoztam már.
- Amúgy mennyi az idő? És hol van Dave? - kérdezte Alex, majd eltehénkedett a kanapén.
- Fél hét és elment valahová, már rég nem láttuk - mondta Aus.
- Mit csináltatok, míg nem voltunk? - kérdezte Chloe és érdeklődően vizslatott mind a kettőnket.
Én azonnal belepirultam a kérdésbe, Austin pedig vigyorogni kezdett, de ő válaszolt:
- Semmi érdekeset, én filmet néztem, Elena pedig a közepénél csatlakozott.
Hálás voltam Austin-nak, hogy kimentett. Nem tudom, hogy Chloe és Alex hogyan reagálta volna le ezt az egészet. Talán örültek volna neki, de Chloe biztosan távol akart volna tartani Austin-tól, mert mindketten tudtuk, hogy ennek az egésznek csalódás lesz a vége...
***
* 2 óra múlva *
- Ne, Austin, ne csináld, hallod...
- Nyugi már, nem lesz semmi baj!
- De ez nem jó ötlet...
- Jaj, mert most mi baj lehetne ennyiből?
- Mondjuk felgyújtod a konyhát - szólalt meg végül Alex.
Na igen. A helyzet a következő volt... Eldöntöttük, hogy főzni fogunk, de hogy mit, azt nem tudtuk, csak össze-vissza dobáltuk a hozzávalókat. Végül pizza kerekedett ki belőle, de Austin a sütő helyett a palacsintasütővel szerette volna megcsinálni. Ami persze nem volt jó ötlet, de Aus hajthatatlan volt. Chloe végül megunta és kiment TV-t nézni, Alex is csak azért maradt bent, hogy lássa. ahogy Austin égő hajjal futkorászik.
- Na jó, fiúk kifelé a konyhából, majd én megcsinálom - mondtam és kivettem Austin kezéből a palacsintasütőt.
- Jaj ne, kérlek ne, anya megöl, ha felgyújtjuk a konyhát - állt fel hirtelen Alex és riadtan vette ki most az én kezemből a serpenyőt.
Elképedten néztem rá, mire kuncogni kezdett.
- Inkább rendeljünk pizzát - ajánlotta, majd telefonját nyomkodva ment ki a konyhából, én pedig semmit sem értve mentem utána.
***
Jóllakottan feküdtem be az ágyba. Épp elég volt hallgatnom Alex baromkodásait, már fájt a hasam a nevetéstől. Beszélt a pizzához, énekelt neki és elvitte sétálni. És ha azt gondoltam, hogy Austin normális, hát tévedtem, mert ő pedig ment utána. Chloe lefordult az ágyról a nevetéstől, én pedig leejtettem a pizzám a földre, amit később, bő 10 perc múlva Alex egy "5 másodperces szabááály" kiáltással meg is evett.
Mosolyogva hajtottam a fejem a párnára, mint mindig, amióta itt vagyok.
Inkább csak forgolódtam, mint hogy aludtam, amikor kinyílott az ajtó. Lélegzetvisszafojtva hallgattam, hogy ki jöhetett be, Chloe-ra vagy Alex-re számítottam, mert hogy ő ígérte meg, hogy egyszer átjön hozzám. Ehelyett valaki befeküdt mellém és átkarolta a derekam. Már az illatáról felismertem, nem kellett volna megfordulnom, de mégis megtettem. Austin észvesztő mosolyával találtam szemben magam, aki amint megfordultam nyomott egy puszit az orromra.
- Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy itt vagy pár szobával arrébb... - motyogta.
Szívem azonnal hevesebben kezdett el verni és a pillangók is röpködni kezdtek a gyomromban.
- Austin... ugye tudod, hogy nem lenne szabad ezt az egészet?
- Persze, hogy tudom.
- És akkor most mi lesz? - kérdeztem. Nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam, hogy ennek az egésznek itt és most legyen vége.
- Nem érdekel mi lesz, csak az, hogy itt legyek veled.
Erre egyszerűen nem tudtam mit mondani, szavak nem jöttek ki a számon. Ezért csak közelebb bújtam, míg ő ölelt és nem engedtem el. Ez így volt jó. Ez a mi kis titkunk. Egy tiltott szerelem.
